Utolsó Idők

"Erős szövetséget köt sokakkal egy hétre, de a hét közepén véget vet a véres- és az ételáldozatnak."

Dániel 9:27

A fenti igét a Bibliát olvasók többsége az Antikrisztusra vonatkoztatja. Ezen felfogás szerint a zsidók üdvtörténetében még 7 év van hátra, amely az Antikrisztus megjelenésével veszi kezdetét. Ő a 7 év első felében a szép arcát mutatja, a második felében pedig kimutatja a foga fehérét, és az addigra felépült templomban bemutatott áldozatoknak véget fog vetni, és elkezdi pusztítani Izraelt.

Vizsgáljuk meg hát az igéket, hogy egyértelművé váljon mennyire éppen NEM az Antikrisztusról szól ez az igevers.

Vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást! Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessék a bűn, és hogy eltöröltessék a hamisság és elhozassék az örök igazság, és bepecsételtessék a látomás és a próféták, és felkenettessék a Szentek szente. Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben. A hatvankét hét mulva pedig kiirtatik a Messiás és senkije sem lesz. És a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároztatott a pusztulás. És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.

Dániel 9:23-27

Az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik, És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilencven nap lesz. Boldog, aki várja és megéri az ezerháromszáz és harmincöt napot.

Dániel 12:10-12

És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá. És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van. És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? s a szent hely és a sereg meddig tapostatik? És monda nékem: Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.

Dániel 8:9-14

A fenti 3 helyen olvashatunk a mindennapi áldozatok elvételéről. Érdekes, hogy az áldozatok elvételét és a pusztítást szinte mindenki ugyanannak a személynek, vagyis az Antikrisztusnak tulajdonítja, hiszen együtt, egymás után jelenik meg a két dolog. Pedig, ha jobban megfigyeljük a szövegkörnyezetet, egy másik személy is jelen van az igékben: a Messiás. És a mindennapi áldozat elvétele éppen hozzá kapcsolódik.

A fenti igék a Károli bibliafordítás alapján lettek kigyűjtve, mert ez a magyar fordítás áll ebben az esetben talán legközelebb az eredetihez. De itt is akad pontosítani való.

Az első igeszakaszban (Dániel 9:23-27) arról olvasunk, hogy a Messiás fejedelemig 7 hét és 62 hét van, tehát a 69. évhétkor jelenik meg a Messiás. Ezután már csak egyetlen hét van a zsidók üdvtörténetéből. Ez alatt az 1 hét alatt (7 év) Isten az, aki sokakkal megerősíti a szövetséget, hiszen Jézus 3,5 éves szolgálata erről szólt. Jézus a halálával, mint egyszeri, örökre szóló áldozattal véget vetett a véres- és ételáldozatnak, s ezzel egyben jelezte a zsidók számára az utolsó évhét felének a végét. Jézus három és fél éves szolgálata, végső áldozata teljesen egybevág ezzel a próféciával. Aki tehát megerősíti a szövetséget, és véget vet az áldozatoknak nem más, mint maga a MESSIÁS, őrá utal vissza az igeszakasz. A pusztító pedig egy másik személy (= Antikrisztus)  amely az eredeti szöveg tanulmányozásából egyértelművé válik.

Az utolsó igeszakaszban (Dániel 8:9-14) talán még a laikus számára is kitűnik, hogy nem az Antikrisztus veszi el a mindennapi áldozatot. Egy kis magyarázattal:

"És a seregek fejedelméig növekedék (az Antikrisztus), és ő (= a seregek fejedelme, azaz Jézus) elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő (mármint Jézus) szentségének helye."

Az eredeti igeverset ha megnézzük, ugyanaz a személy veszi el a mindennapi áldozatot, akié a szenthely. Ez a személy tehát nem lehet az Antikrisztus, egyértelműen Jézusról van szó. A szenthely elpusztítását viszont az Antikrisztus végzi.

A középső igeszakasz (Dániel 12:10-12) szintén arról szól, hogy az áldozat elvétele és a pusztító utálatosság megjelenése után 3,5 év telik el. A Jelenések könyvében is erről a 3,5 évről olvashatunk, hiszen a két próféta 1260 napig fog prófétálni. Ők fogják befejezni a szövetség megerősítésének szolgálatát, amit Jézus elkezdett, és 3,5 éven keresztül végzett.

Azt láthatjuk tehát, hogy a zsidók üdvtörténetéből 3,5 év van hátra, jelenleg a pogányoknak adatott a kegyelem. A 3,5 év pedig úgy tűnik, hogy az Antikrisztus megjelenésével fogja kezdetét venni (a pusztító utálatosság feltétetik), és a pogányok 42 hónapig fogják a szenthelyet tapodni (Jelenések 11:2).